Olvassuk el Fil 1:23-24 verseit! Mit ért Pál azon, hogy szeretne "elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb"?

Az évszázadok során sokszor félreértették ezt a szakaszt. Az e heti bibliai részben Pál az élet és a halál ellentétét mérlegelte. A keresztény Krisztusért él, akár meghalni is kész érte. Ez ebben az értelemben "nyereség", hiszen így sokkal erősebb és meggyőzőbb a bizonyságtételünk (Fil 1:21). Nem fér kétség annak a hitéhez, aki még a halált is kész vállalni érte.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy aki meghal, az valóban halott, "semmiről nem tud". A feltámadásig pihen a sírban (lásd Préd 9:7; Jn 5:28-29). Ezért is mondta Jézus, hogy "Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt" (Jn 11:11).

Ha halálakor az ember azonnal a mennybe jutna, képzeljük el, mi lett volna Lázárral! Miután négy napja élvezte a paradicsomi örömöket, odalép hozzá egy angyal, hogy "rossz" hírt közöljön vele: "Sajnálom Lázár, de Jézus visszahív a földre. Nem maradhatsz itt tovább."

Ha végigkövetjük a tévedést a maga logikus útján, megmutatkozik a hiba. A halál olyan, mint az álom nélküli alvás, amelyből Jézus a második adventkor feltámasztja hűséges követőit, akik majd az élő szentekkel együtt a mennybe ragadtatnak, hogy örökké vele legyenek (lásd 1Thessz 4:16-17).

Amikor Pál az "elköltözéséről" ír, hogy Krisztussal legyen, az Ő szenvedésé­ben és halálában való osztozásra utal (2Tim 4:6), amíg eljut "a halottak feltámadására" (Fil 3:11). Kétségkívül tudta, hogy miután halálakor lecsukódik a szeme, a következő tudatos szempillantásban meglátja Jézust, aki elviszi Isten egész népével együtt arra a helyre, amit az Őt szeretőknek készített (Jn 14:3; 1Kor 2:9).

Pál kész volt meghalni Krisztusért, de tudta, hogy a filippibeliek miatt jobb, ha megmarad "e testben" (Fil 1:24). A keresztény számára nem mindig könnyű a válasz arra, hogy jobb-e élni Krisztusért, mint meghalni érte. Pál "szorongattatott" e kettő között (Fil 1:23) - élni vagy a sírban pihenni.

Nyilván nem akarunk meghalni, de belegondoltunk már abba, hogy a halálunk után Krisztus visszatérése lesz a következő, amiről tudomást szerzünk? Hogyan világítja meg ez a gondolat azt, amiről Pál írt?