„SZELÍD ÉS ALÁZATOS SZÍVŰ VAGYOK”

Ma alábecsülik a szelídséget, kinevetik az alázatot. A közösségi média arra tanít, hogy a hangoskodókra, a lármázókra, a furcsákra és a vadakra, illetve a hivalkodókra figyeljünk. A világi értékrend teljesen ellentétes azzal, amit Isten tart fontosnak és értékesnek. „Az igazság megismerése nem annyira jó felfogóképességtől, mint inkább a szándék tisztaságától, egyszerű, buzgó, alázatos hittől függ. Isten angyalai közel vannak azokhoz, akik alázatos szívvel mennyei vezetésre vágynak. Isten Lelke kitárja nekik az igazság gazdag tárházát” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 35. o.).

Olvassuk el Ézs 57:15, Mt 5:5 és 1Pt 3:4 verseit! Hogyan határoznánk meg ezek alapján a szelídséget és az alázatot?

2Kor 10:1 versében Pál „Krisztus szelídségére és engedelmességére” utal. A szelídség és az alázat nem a balekok jellemzője, akik képtelenek magukban megállni. Jézus nem kereste a konfliktusokat, többnyire kerülte azokat, mert még nem végezte el a küldetését (Jn 4:1-3). Amikor pedig meg akarták támadni, akkor határozottan, de kedvesen válaszolt. Például közvetlenül a kereszt előtt, amikor Jeruzsálem felett sírt, nem szitkozódott, hanem könnyezve tárta fel a bekövetkező pusztulás képeit (Lk 19:41-44).

Az Újszövetség gyakran utal Jézusra második Mózesként. A hegyen állva ismertette országa elveit az emberekkel (Mt 5:1). Csodaétellel látott el nagy tömegeket (Mt 14:13-21). 4Móz 12:3 verse azt mondja Mózesről, hogy „szelíd” volt, és ez visszhangzik Mt 11:29 versében is. Az ötezer megvendégelésének szemtanúi álmélkodtak, hogy „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba” (Jn 6:14, RÚF) – utalva 5Móz 18:15 versére, illetve Mózes prófétai szerepére. Krisztus szelídsége és alázata messze felülmúlta Mózesét, elvégre Ő az isteni Üdvözítő. Bár Mózes felajánlotta saját életét a népe megmentése érdekében (2Móz 32:32), a halála mit sem ért volna, hiszen bűnösként neki is szüksége volt a Megváltóra, aki megfizet a bűneiért. Sokat tanulhatunk Mózestől, az élettörténetéből, de nem lelhetünk benne megváltásra. Nekünk is szükségünk van az Üdvözítőre, aki a helyünkre lép, nemcsak Közbenjáróként, hanem Helyettesünkként is. Nagyon fontos a közbenjárás, de egyedül a vétkeink hordozójaként kereszten függő Isten volt az, aki megfizette bűneink büntetését. Ő menthet meg bennünket a (jogos) következményektől, amelyeket bűneink hoznak ránk. Ezért van az, hogy Jézus nagyszerű példája semmit sem érne a kereszt és a feltámadás nélkül.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: